Az ételkészítés döntő része a hőkezelés. A hétköznapi nyelvben a teljes folyamatot főzésnek szoktuk nevezni, valójában azonban hőkezelési eljárások széles skálájáról választhatunk az étel jellegének megfelelően.
Sütés:
Sütni sütőben (zárt térben) vagy serpenyőben (nyílt térben) szoktunk. Ez a legnagyobb hőmérséklető, akár 3-400 fokos hőkezelési eljárás.
Főzés:
A főzés során puhulnak meg zöldségek (pl. leves, főzelék), húsok (pl. pörkölt, paprikás), tészta (száraztészta, frissen gyúrt tészta, gombóc vagy nokedli). A főzés közben kioldódnak ásványi anyagok az alapanyagokból, ezért ügyeljünk arra, hogy ne főzzük túl az ételeket, ill. igyekezzünk felhasználni a főzőlevet.
A főzés során, ha hosszú ideig kell főjön az étel, akkor aprón gyöngyözzön a folyadék, ha hirtelen kell megfőjön (pl. tészta), akkor lobogjon a víz.
Azokat a fűszereket, amelyek hosszú főzés során elveszítenék az aromájukat (pl. bazsalikom), csak a főzés végén tegyük az ételhez. Azokat a fűszereket azonban, amelyeknek kell, hogy kiázzon az íze (pl. szerecsendió virág), rögtön az elején tegyük hozzá.
Pirítás:
A pirítás során a forró zsiradékban hirtelen sül az alapanyag. Gyors kevergetéssel érjük el, hogy ne égjen le. Pirítással kap kérget a vastagabb szelet hús, és ez a kéreg megakadályozza, hogy a hús a további sülés közben kiszáradjon.
Párolás:
A párolás során az étel vízgőzben (vagy saját levében) párolódik, ezért jobban megőrzi színét és a benne levő ásványi anyagokat.